A modern nyelvészet egyik izgalmas területe a mintázatok elemzése, különös tekintettel arra, hogy vajon léteznek-e olyan előrejelzett nyelvi jelenségek, amelyek valójában nem fordulnak elő. Az ilyen típusú kutatások célja nem csupán az, hogy megerősítsék vagy cáfolják a meglévő elméleteket, hanem hogy feltegyék a kérdést: miért hiányoznak ezek a jelenségek? Ez az aspektus különösen érdekes, hiszen az elméleti nyelvészet gyakran találkozik olyan mintákkal, amelyek elméletileg létezhetnének, de a gyakorlat mégsincs rájuk példa.
A részleges templaticitás koncepciója különösen figyelemre méltó ebből a szempontból. A templaticitás a nyelvi elemek olyan strukturális mintázatára utal, amely meghatározott formát ölt, és amelyben a nyelv egyes részei szigorú szabályokat követnek. Azonban a részleges templaticitás esetében nem minden elem illeszkedik egyértelműen ezekbe a mintákba, ami felveti a kérdést, hogy ilyen esetekben miért nem alakul ki teljességgel a várt struktúra.
A kutatók számára ez a jelenség több szempontból is kihívást jelent. Először is, ha egy elméleti modell előrejelzi egy bizonyos struktúra létezését, de annak nincs nyoma a valós nyelvhasználatban, az arra ösztönözheti a nyelvészeket, hogy átgondolják az elmélet alapjait. Lehetséges, hogy az elmélet nem veszi figyelembe a nyelvi változékonyságot vagy a különböző nyelvi közösségek sajátosságait. Ezen túlmenően, az ilyen kutatások segíthetnek megérteni, hogy a nyelvek hogyan alkalmazkodnak a változó társadalmi és kulturális környezethez, hiszen a nyelvi struktúrák nem csupán a nyelv belső logikájának, hanem a külső hatásoknak is tükröződései.
A részleges templaticitás hiánya tehát nemcsak elméleti kérdés, hanem a nyelv működésének mélyebb megértéséhez vezethet. A kutatók számára ez az útkeresés lehetőséget ad arra, hogy új módszereket és megközelítéseket dolgozzanak ki a nyelvészet területén, és hogy a nyelv rejtett törvényszerűségeit feltárják. Mindemellett, a nyelv dinamikus és folyamatosan változó természete újabb és újabb kérdéseket vet fel, amelyek tovább gazdagítják a nyelvészeti diskurzust.